A GYÓGYNÖVÉNYEK HATÓANYAGTARTALMA ÉS HASZNÁLATUK
GYÓGYNÖVÉNYEKNEK nevezzük a gyógyítás céljára felhasznált növényeket.
(részletes táblázat mutatja be a tananyagban foglalt gyógynövények gyógyszerészeti és egyéb alkalmazását)
A Föld növényfajainak száma százezres nagyságrendű, ám ebből alig néhány száz az, amelyiknek ismerjük annyira a hatásmechanizmusát, hogy gyógynövényként hivatalosan is felhasználhatók legyenek. Ebben az értelemben gyógynövénynek csak a hivatalosan engedélyezett növényfajok tekintendők. (Hazánkban a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben felsorolt, illetve az Országos Gyógyszerészeti Intézet által engedélyezett növények és azok drogjai.)
A NÖVÉNYI DROG a gyógynövényeknek gyógyítás céljára felhasznált része, a növényi eredetű gyógyszerek nyersanyaga. A növényi drog lehet: egy adott faj legtöbb hatóanyagot tartalmazó része, pl. virága (orvosi székfű), levele (citromfű), gyökere (fehérmályva), termése (koriander); a növényi nyersanyagból előállított termék pl. illóolaj (borsmenta), zsírosolaj (maghéj nélküli tök), balzsam és gyanta, valamint drog a növényi nyersanyag átalakítása révén nyert orvosi szén (hársfaszén) és kátrány is.
A növényekben sokféle vegyület képződik és halmozódik fel. Ezek az úgynevezett BELTARTALMI vagy TARTALMI anyagok, amelyek a növények teljes kémiai összetételét képezik. A tudomány számára fontos valamennyi tartalmi anyagot megismerni, a gyógyászat szempontjából viszont azoknak az anyagoknak van jelentőségük, amelyek biológiai hatással rendelkeznek: az emberi szervezetre kedvezően hatnak, az életfolyamatokra, illetve kórfolyamatokra gyakorolt konkrét hatásuk igazolható.
A HATÓANYAG tehát tartalmi anyagok közül terápiás hatással rendelkező, biológiailag aktív anyag. A hatóanyag létezését elsőként Paracelsus írta le a 16. században. Meglátása szerint a növények gyógyhatása nem a teljes növényben, azaz a beltartalmi anyagokban van, hanem a négy őselem mellett léteznie kell egy ötödik, belső, isteni lényegnek (quinta essentia: kvintesszencia), aminek a gyógyhatás tulajdonítható. Ezt mai szóval hatóanyagnak nevezzük
A KÍSÉRŐANYAG a hatóanyagok hatását elősegítő, vagy éppen gátló mellékhatóanyagok, amelyek nem rendelkeznek kifejezett élettani hatással, ám a drogok összhatását mégis befolyásolja a jelenlétük (pl. a hatóanyagok oldódása, felszívódása folyamatában).
A VEZETŐANYAG a drog beltartalmi minősítését szolgáló, arra jellemző anyag vagy anyagok.
A vezetőanyag nem feltétlenül azonos a hatóanyaggal, ám jelenléte és mennyisége a drog azonosságát és minőségét jellemzi.
A hatóanyagok többféle szempont szerint csoportosíthatók. Az alábbi rendszererezés a képződésükhöz vezető anyagcsere folyamatok alapján, vagyis a hatóanyagok biogenezise szerinti felosztást mutatja, amelyet Vágújfalvi Dezső botanikus (1936-), a növényi hatóanyagok, íz- és illatanyagok szakértője alkotott meg.
Ennek alapján a hatóanyagokat 5 fő anyagosztályba soroljuk:
1. szacharidok (cukorszerű vagy cukrokból származó vegyületek pl. a körömvirágban található poliszacharidok, de idetartozik a fehérmályva gyökerében található keményítő is)
2. fenoloidok (idetartoznak többek között a cseranyagok pl. a kakukkfű, orvosi zsálya, bazsalikom, citromfű, borsmenta leveleiben, ill. herbájában találhatók; ligninek; kumarinok, mint az ánizs magjában, flavonoidok pl. a körömvirág és az orvosi kamilla virágában)
3. poliketidek (a gyakorlatban zsírosolajoknak nevezett vegyületek, pl. a maghéj nélküli tök magjában)
4. terpenoidok (közülük kerülnek ki az illóolaj összetevők, pl. az ánizs, az édeskömény magjában, a citromfű, zsálya, menta, borsfű stb. levelében)
5. azotoidok (ebben az anyagosztályban az alkaloidok képezik a legnagyobb csoportot, de idetartozik a fehér- és fekete mustár magjaiban lévő mustárolaj-glikozid is)
(részletes táblázat mutatja be a tananyagban foglalt gyógynövények gyógyszerészeti és egyéb alkalmazását)