ILLÓOLAJOK KINYERÉSE

Az illóolajok a növényben a levél- és virágrészek külső elhelyezkedésű illóolaj-tartóiban, vagy a termések, magvak és gyökerek belső illóolajjárataiban halmozódhatnak fel. 

Az illóolajok szobahőmérsékleten általában folyékony halmazállapotúak, kellemes illatúak, párolognak, elillannak. Nem egységes vegyületek, sok összetevőből állnak.

Az illóolajokhoz többféle módon juthatunk. A legelterjedtebb kinyerési eljárás a vízgőz-desztilláció.

A desztilláció: a folyadékok gőzzé alakítása forráspontjukon, és a keletkező gőzök folyadékká való visszaalakítása hűtéssel. A folyadékelegyek desztillációjának két alapvető módja ismeretes:

-          Egyszerű desztilláció: olyan folyadék desztillációja, ami tiszta (egy fázisú) anyag, vagy több anyag elegye, illetve oldata, amelyek a különböző forráspontjuk alapján elválaszthatók.

-          Hidrodesztilláció: (vízgőz-desztilláció) egymással nem elegyedő folyadékok, rendszerint víz és vízben nem oldódó folyadékok (pl. illóolajok) együttes desztillációja.

E módszerrel történik az illóolajok kinyerése vízgőz segítségével.

 Az illóolaj-lepárlás és berendezései:

Előkészítő műveletek:

A levágott, betakarított növényi rész lepárlás előtti előkészítésének célja legtöbbször az, hogy az illóolajtartókat a gőz számára hozzáférhetővé tegyük. A lepárlás előtt aprítani kell , amelynek célja a lepárlóüst gazdaságosabb kihasználása. Az illóolaj-járatokkal rendelkező gyökerek, magvak aprítása, illetve roppantása az illóolaj jobb kinyerését szolgálja. Az aprítás mértéke az adott növényi résztől és a lepárló berendezéstől függ.

Lepárlás folyamata:

Az illóolaj-lepárlást szakaszos üzemű, folyamatos üzemű és ún. konténeres lepárlókban végzik.  A folyamat, illetve a műveletelemek gyakorlatilag azonosak. Legelterjedtebben a szakaszos üzemű lepárló berendezéseket alkalmazzák.

A)  Szakaszos üzemű berendezés:

Fő részei: gőzfejlesztő kazán, lepárlóüst, hűtő, illóolaj elválasztó edény

A lepárláshoz szükséges gőzt a berendezéstől függetlenül elhelyezett olaj-, szén-, vagy vegyes tüzelésű kazánban állítják elő.

A lepárlóüst álló henger, vagy lefelé szűkülő csonka kúp alakú. Anyaga fém (vas, réz). Magyarországon csonka kúp alakú, 3-5 köbméter hasznos térfogatú üstöket használnak.

A szakaszos működésű üst töltése kézi erővel, szállítószalag, esetleg markológép segítségével, vagy a szecskázással egy menetben történik. Gondoskodni kell a növény egyenletes elosztásáról. A növények térfogattömegét (üstbe rakható mennyiségét) a nedvességtartalom, az aprítás foka, a tömörítés mértéke befolyásolja.

B) Folyamatos üzemű berendezés:

A berendezés üstje többnyire 4-6 m hosszú álló henger, amelyben a növény felülről lefelé mozog, a gőz pedig alulról felfelé áramlik. A töltés és az ürítés folyamatos. A berendezés előnye a folyamatos üzemelés és a kis élőmunka igény, hátránya, hogy kevésbé alkalmas  a virágzatok, termések és gyökerek lepárlására .

Konténeres berendezés:

Kerekekre szerelt, vontatható, 25-35 köbméter űrtartalmú, fekvő formájú tartály, amit a betakarító géphez lehet kapcsolni. Az aprított növényi rész közvetlenül tölthető bele. A megtelt és lezárt tartályhoz (konténer) gőzbevezetés és páraelvezető cső csatlakoztatható. Az illóolaj a szakaszos működésű üsthöz hasonlóan párolható le. A konténerben köbméterenként 150-250 kg növénytömeg helyezhető el.

A lepárlás időtartama a növény tulajdonságától, az üst típusától, a gőz mennyiségétől és áramlási sebességétől függ. A felületi illóolaj-tartókból viszonylag gyorsan kinyerhető az illóolaj, a levelek és a virágzatok illóolaja nyers és fonnyasztott állapotban egyaránt rövid idő alatt, viszonylag kevés gőzzel kinyerhető. Belső illóolaj-tartók vagy járatok esetén a lepárlás hosszabb időt igényel.

A lepárlás akkor fejeződik be, ha a kondenzátorból kifolyó párlat nem tartalmaz illóolaj-cseppeket. A gyakorlatban a gőzbevezetést akkor szüntetik meg, amikor a párlat felületén nem képződik összefüggő olajréteg.

Hűtés, elválasztás:

A kondenzátor (hűtő) leggyakrabban spirálcsöves vagy csőköteges típusú. Anyaga réz, alumínium vagy rozsdamentes acél. A hűtést áramló víz végzi. Teljesítménye a hűtőfelület nagyságától, a víz hőmérsékletétől és mennyiségétől függ.                                                                                                            

A hűtőből lefolyó illóolaj és víz keverékéből az illóolaj elválasztása az ún. florentini edényekben, a sűrűség különbsége alapján történik. A kisebbek üvegből, a nagyobbak fémből készülnek. Működésük és felépítésük kétféle, attól függően, hogy víznél könnyebb, vagy víznél nehezebb illóolaj elválasztására szolgálnak.                                                                                                                                                

A párlatban az illóolaj kisebb-nagyobb cseppekben válik ki, ezek a vízben sűrűségük szerint felfelé vagy lefelé haladnak. Az ülepedési sebesség a cseppek nagyságától és az olaj-víz sűrűség különbségétől függ.

Lepárlás utáni műveletek:

Az elválasztott nyers illóolajat a lebegő szennyeződéseitől és víztartalmától meg kell tisztítani és meg kell szűrni. E művelet könnyítésére előzetes ülepítést célszerű alkalmazni, mert a szennyezőanyagok nehezen szűrhetők s a szűrő pórusait gyorsan eltömik.

Lepárlás után az illóolaj-mentes növényt a szakaszos üzemű készülékből az üst buktatásával vagy az anyag kiemelésével távolítják el. A folyamatos üzemű készüléket végtelenített csiga kihordó üríti ki.

Az illóolaj-mentes növényanyag hasznosítása a lepárlás gazdaságosságát jelentősen javíthatja. A lepárolt növényi részek (különösen a termések) értékes anyagokat – keményítőt, fehérjét, zsírokat- tartalmaznak, így értékes takarmányt szolgáltatnak. A takarmányként való felhasználás estén gyors hűtésről és szárításról kell gondoskodni, mert a forró és nedves növényi anyag gyorsan fertőződhet és megromlik. A szárított növényi anyag vegyes tüzelésű gőzfejlesztő kazánokban tüzelésre is használható. Legáltalánosabb a lepárolt anyag komposztálása és szerves trágyaként való felhasználása.

Illóolajok kivonása sajtolással:

A Citrus-félék (narancs, citrom, mandarin) illóolaja igen érzékeny, már 100 Celsius fok körüli hőmérsékleten is károsodik, ezért vízgőz-desztillációval nem nyerhető ki belőlük jó minőségű olaj. Az illóolaj hideg úton, a termésfal sajtolásával, vagy pépesítés után,  centrifugálással vonják  ki.

Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez.
Ez a kiadvány (közlemény) a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásért.