3. számú szösszenet

BMW vagy Mercedes

1989-ben már a TREBAG Kft. megalakulása előtt a német alapító müncheni TREBAG AG kettőnkek tették fel azt a kérdést, milyen kocit kértekek Mercédest vagy BMW-t?. Rávágtuk, Mercedest. Azt nem kaphattok - mondták, mert nem Bajorországban gyártják.

Persze a mai fiatalok nem tudják, és kissé idősebbek többsége sem emlékszik rá, hogy az akkori autók túlnyomó többsége un. keleti kocsi: Trabant, Wartburg, Lada, Dacia, Skoda, stb. volt. Sőt alig akadt olyan benzinkút, ahol ólmozatlan benzínt lehetett kapni. Pedig a korszerű nyugati kocsik már ezzel jártak.

A nyugati kocsi - különösen, ha az Mercedes, vagy BMW volt - legtöbbünk számára elérhetetlen álomnak számított csupán.

Így én, az ólmozatlan benzint áruló kutak hiánya miatt, egy fapados 4,5 éves BMW 520-ast kaptam. Fontos jellenzője volt, hogy német minőség ide, vagy oda, a vezető ülés támlájának hátsó borítása minden élesebb fékezésnél leesett. Javították a pesti és müncheni BMW szervízben. A nem kevés munkadíjat kifizettük, de semmi sem változott. Végülis apósom megnézte, és a borítást rögzítő közönséges lemezcsavarokat hosszabbra cserélte. Ezzel ingyenesen a hiba megszűnt.

Akkoriban a TREBAG csoportban az volt a szabály, hogy a konzultánsok az 5-ös sorozatba tartozó BMW-t kaphatnak szigorúan légkondi nélkül. A fönökök pedig 7-es sorozatba tartozót légkondival.

1991-ben már új, full extrás 520-ast kaptam légkondival.  Az történt ugyanis, hogy a müncheni BMW szalonban a kiállított modellek között pont olyan felszereltségűt találtak, amilyet én légkondi nélkül megrendeltem. Az ára viszont szalonban, kiállított autó lévén, légkondival is alacsonyabb volt, mint a gyárból közvetlenül megrendelhető légkondi nélküli daraboké. Így hát megvették. Ez remek precedenst teremtett arra, hogy a konzultánsok is legkondis autókat harcoljanak ki maguknak.